Életemben nagyon fontos a sport. Már fiatal koromban kezdtem táncolni. 10 évet néptáncoltam. És 12 évet társastáncoltam. A téli sportokból eddig csak a jégkorcsolyát próbáltam ki, aztán idén télen elhatároztuk, hogy elmegyünk síelni barátokkal. Ekkor azt beszéltük meg, hogy egy magyar pályán kezdünk. Eplényben síeltünk 3 napot, szombattól hétfőig. A harmadik nap végén már úgy éreztem, hogy tök jól megy a síelés, mehetünk még egy utolsó kört, aztán mehetünk még egy utolsó kört, és a negyedik utolsó körnél már kicsit jegesebb volt a pálya, kicsit késő is volt, el is fáradtunk, lazán is vettem a dolgot, és elestem egy kanyarban. A sílécem nem oldott le, ezért történt egy térdficamom, kifordult a testem a normál pozícióhoz képest. Ezután nagy nehezen felálltam, de még ment a lefelé síelés is, amit még meg kellett tennem, hogy haza tudjunk utazni.

Azt hittem, nem történt komolyabb probléma, ezért haza is vezettem Budapestre. Este nagyon fájt a lábam, kicsit sántikáltam, de lefeküdtem aludni, úgy gondoltam, hogy másnapra ez azért úgy helyrejön, hogy el tudjak menni dolgozni. Az éjszaka közepén felkeltem 1-2 óra körül, hogy nem tudok megfordulni az ágyban, még úgy sem, hogy mindkét kezemmel megfogom a jobb térdemet, és arrébb rakom. Ekkor bevettem egy pár fájdalomcsillapítót, és reméltem, hogy viszonylag hamar elmúlik ez az elég éles fájdalom. Reggelre nem javult a helyzet, nem igazán sokat aludtam az éjszaka. Bevettem egy fájdalomcsillapítót, kinyitottam a gépemet, és ‘rágoogleztam’ a traumatológiákra Budapesten, mert ekkorra már világossá vált, hogy nem tudok elmenni dolgozni, ez 100%. Kicsit nehézkes volt a keresgélés, de találtam ott közelben, a XII. kerületben egy traumatológiát. Hívtam egy taxit, nagy nehezen elbotorkáltam a traumára, ott betegfelvétel, 20 perc várakozás, utána megint az orvosnál kellett várni egy órát, de behívtak, megröntgeneztek, és azt állapította meg, hogy nem történt törés, csak szalagmegnyúlásom van. Felírt egy ortrézist, amivel már viszonylag normálisan tudtam járni. De előírtak 10 nap ágynyugalmat, és 3 hét pihentetést.

Másnap reggel felkerestem a háziorvosomat, mert a zárójelentésem is tartalmazta, hogy a táppénzfelvételhez ez szükséges lesz. Egy kis pihenés után el is mentem hozzá. Ő mondta, hogy beutalót kell írnia, amivel a traumatológiára újra el kell mennem, és beszélnem kell egy traumatológussal, aki majd beutal engem egy gyógytornára. Ő is tanácsolta, hogy már most vegyem fel a kapcsolatot egy gyógytornásszal, és kérjek időpontot, mert jelenleg 3-4 hetes a várakozási idő. Mielőtt még elmentem a traumatológiára egy beutalóért a gyógytornára, szóltam a munkahelyemen, hogy valószínűleg ki fogok maradni 3 hétig minimum.

Az egyik kollégám ajánlotta nekem Ferit. Miután eljöttem a TestStúdióba, a Ferivel átbeszéltük a történteket, és ő javasolt számomra egy kezelési tervet. Első alkalommal felhelyezett tapaszokat Feri a térdemre, és Safelasert használtunk. A kezelés végén már sokkal jobban éreztem magam. Kb. 60%-kal jobban tudtam mozgatni a térdemet, ami számomra nagy szó volt, hiszen előtte kb. csak sántikálni tudtam. Minél hamarabb szerettem volna visszatérni a munkába, és nagyon szerettem volna már újra sportolni, ezért minden nap jártam Feriékhez a TestStúdióba, ahol egy speciális japán módszert alkalmaztak rajtam. Felhelyeztünk pántokat mindkét combomra, amit felfújtak, és nagyon egyszerű mozdulatokat kellett végeznem. Minden alkalom végén kaptam házifeladatot, és azokat a gyakorlatokat otthon is el tudtam végezni. Ennek következtében a sérülés után két héttel, és a Kaatsu-s Teststúdiós edzések után egy héttel már vissza tudtam térni a munkába.

A január közepi hosszúhétvégés síelésemnek következtében az életem teljesen megváltozott. Kiestem a munkából, nem tudtam többet sportolni, és elfelejthettem erre az idényre a téli sportokat is.
Nagyon örülök, hogy megismertem a Ferit, és a TestStúdió többi munkatársát, mert két hét után már vissza tudtam térni a munkába, és lassan tervezgethetem a következő tél síelésemet is.